otthon. két napja.
tegnap még nem jelentkeztek a tünetek, mert szinte egy percet sem töltöttem otthon. ma, mikor hazajöttem, ismervén a szörnyű valóság minden részletét (azaz, hogy nincs áram egyenlő nincs internet, de még laptop sem sokáig) nekiláttam hasznosan eltölteni az így nyert kényszerpihenőt.
2 percnyi értetlenkedés és ismételt bevanedugva vizsgálat után megdöbbenve állapítottam meg, hogy ilyenkor a vízforraló sem működik. Előbb nagyot kacagtam a csacskaságomon, majd eszembe jutott, hogy háhháá van nekem gáztűzhelyem, azon is lehet vizet melegíteni a kávéhoz. Ekkor igazán büszke voltam emberfeletti problémamegoldó képességemre. Az így összeállított kicsi adag kávémat sajnos lehűtötte a hozzáöntött nagy mennyiségű, hideg tej ezért behelyeztem a mikroba. Kivettem és remegő szájszéllel megittam hidegen.
Innentől sokféleképpen próbáltam meg elütni az időt: mosnimegpróbálással, porszívóznimegpróbálással, zenehallgatnimegpróbálással, mosogatnimegpróbálással (cirkó), telefonálnimegpróbálással (lemerült).
Végül teljesen elcsigázva beláttam, hogy ebben a borzalmas helyzetben semmi értelmeset nem lehet csinálni. Szóval föladom! Legyen a mai nap a pihenésé! Előrenyúltam - nem, nem a könyvért - a távirányítóért.
Fél órával ezelőtt meggyötört állapotban, rettegve elmenekültem. Most itt van előttem az egész internet és rákattintok mindenre és mindenkire! Kezdek jobban lenni.