leninahuxley

bash hu

blema:

letsgodisco:

blema:

öö… így visszatérve cirom posztjára (akinek rögtön nyomok is egy followt), azér ez elég durva sztori. már ha a kislány nem csak kitalálta az egészet. (miklós, remélem, dolgozol!)

aki nem követi ciromot, az vagy egész egyszerűen hülye, vagy alulinformált.  btw ezek a történetek MINDIG kitaláción alapulnak, a gyerekeknek asszem nagyon is megvan a magukhoz való eszük és legfeljebb teljesen öntudatlanul mondanak ilyesmiket —- és ha viszont tényleg elborul az agyuk, akkor sokkal egyszerűbb eszközökhöz folyamodnak. És főleg nem hívják senki pöcsét pisilőnek. Ezt mint képzett óvónéni is mondom.

értem én a viccet! kérdés, hogy tallián érteni fogja-e? :D

nagyon hasonló sztorit hallottam én is egyszer régen, mikor még dolgoztam valahol, ahol volt egy kolléganőm, neki pedig egy akkor 5-6 éves, nagydumás kislánya. egy szép nap, uszodázás után, a kiscsajra szintén rájött az ötperc, és többszöri felszólításra sem volt hajlandó felöltözni, helyette inkább a ruháit szétdobálva rohangászott körbe-körbe a szekrénysorok és a öltözködő nénik között. míg ők elnéző mosollyal nyugtázták a jelenet, az anyukánál egy idő után elszakadt a cérna, és erélyesebb hangon szólt a gyerekre, hogy most azonnal hagyja ezt abba. erre ő megállt, megfordult, és színésznőket megszégyenítő remegő szájszéllel és könnybelábadt szemmel ezt kérdezte: “miért, akkor az lesz, mint a múltkor?” anyuka megdöbbenve visszakérdezett, hogy miért, mi volt a múltkor. kislány erre: “amikor nem fogadtam szót, és te kalapáccsal ütötted a fejem itt hátul” - mutat a tarkójára. az öregasszonyok arcukról leolvadt mosollyal meredtek a kolléganőmre, akit úgy meglepett a dolog, hogy köpni-nyelni nem tudott. a kiscsaj meg - realizálva a szavai hatását - folytatta: “meg amikor egyszer nem pakoltam össze a játékokat, és ezért apu végigrugdosott a földön…. meg amikor vasalót nyomtál a hátamra.” hát ebből a helyzetből nem nagyon jöhetett ki jól a lány, így az sem javított sokat a helyzetén, amikor totálisan döbbenten végre szóhoz jutott, és kérdezte a kiscsajt, hogy miért mondd ilyeneket, soha nem történt ilyen, honnan veszed ezt a sok rémséget kislányom. az meg csak nézett, vonogatta a vállát, és semmi mást nem volt hajlandó kinyögni. úgyhogy fogta gyorsan a gyereket és az ájultan heverő néniken átlépve kirohant vele az uszodából. utána is sokáig próbálta belőle kiszedni, hogy miért csinálta ezt, honnan vette ezeket a természetesen soha meg nem történt dolgokat, de ő csak mosolyogva, vállvonogatva mindig azt válaszolta, h nemtom.